2010. június 1., kedd

Jókedvet adj

Garai Gábor:

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.



Milyen jó lenne,ha ennyire egyszerű lenne valóban!

5 megjegyzés:

  1. Jó fej ez a Garai, de azért ezt nem gondolja komolyan, hogy jó kedvem legyen, miután folyik a falon az esővíz...:(
    Szeretem ezt a versét és valóban, az egész lét, egy bolond kaland... Ebben egyetértek!

    VálaszTörlés
  2. Ildi,sokat gondolok rátok,szinte minden híradásban lehet hallani valami szörnyűséget Pécs környékéről is. Mi itt még szerencsésnek mondhatjuk magunkat...

    VálaszTörlés
  3. Tényleg oltalom a jókedv, nem mindenható, de oltalom. Ezzel a verssel mostanában én is többször biztatgattam magam :)

    VálaszTörlés
  4. Én nem ismertem, de jó volt olvasni. Ildi! Mi is beáztunk...bár gondolom ez nem vigasztal..Igaz csak a fürdőszobánál, az meg úgyis vizes helység, nem? Ez a szolgálati lakás hátránya, elég vacakul lett megcsinálva..Ja és a Bandiék is beáztak az oviban, ott volt a folyosón a lavór. Kitartás!

    VálaszTörlés
  5. Az a baj, hogy ami házunk olyan, hogy elég, ha egy kutya megtiszteli és beázik..., vályog, kő, tégla, kinek mi volt éppen a kezében!:) A tetőt már többször megrongálta a szél, de fel sem lehet menni rá, mert olyan öreg! Veszem a lavórokat és reménykedem a mielőbbi aszályban!:))) Láthatjátok, jó a kedvem!:)

    VálaszTörlés