2010. június 17., csütörtök

És még egy vers, amelyik önmagában is dallam : )

Kosztolányi Dezső: Ilona

Lenge lány,
aki sző,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.

Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.

Minthogyha
a fülem
szellőket
hallana,
sellőket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.

Müezzin
zümmög így:
"La illah
il' Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.

Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.

Ó az "i"
kelleme,
ó az "l"
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.

Csupa "l",
csupa "i",
csupa "o",
csupa "a",
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.

És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

3 megjegyzés:

  1. :))) Régi ismerős... Kösz!:)

    VálaszTörlés
  2. Jaj! Benne volt a Nefelejcs című gyerekeknek szóló verses könyvben !!! Emlékeztek erre a könyvre? Ez volt anno az egyik kedvencem versem belőle:)))

    VálaszTörlés
  3. Nekünk kettő is van belőle! Vettem és kaptunk...Ebből rengeteg verset tanítottam ovisoknak, kisiskolásoknak, meg persze a sajátjaimnak! Örök kötet! Van még egy ilyen régi, de nem jut eszembe a címe...

    VálaszTörlés