Az ifjú arc, váltakozó vidám és szomorú tündéreivel: mozgalmas, szikrázó, örvénylő, csábító szépség.
Az öreg arc szilárd formáival, a ráncok egyenletes hálózatával: nem csábító, önmagába-való, fenséges, nyugodt szépség.
A mai embert az érzékiség rángatja, csak a csábító-szépet ismeri s az öreg arc hatalmas szépségéhez kevésnek van szeme. S többnyire el is rútítják ifjú arcukat, nemiségük plakátját formálják belőle: s elrútítják öreg arcukat is, mert a fiatalság nyomorúságos roncsát őrizgetik rajta.
Weöres Sándor: Ifjak és vének szépsége
VálaszTörlésNagyon ügyes vagy:)
VálaszTörlésMit szeretnél jutalomként?Dal? Vers?Mindkettő?
Hamarosan ....
Köszönöm, Sebőék tökéletesek!:)
VálaszTörlés