Kányádi vers ismét....

Őszelő

      Fázik a Küküllő,
      lúdbőrös a háta,
      már csak a nap jár el
      fürödni a gátra.

      Lenn a gát alatt csak
      vadrécék, vadludak.
      Ők is búcsúzóban:
      tiszteletkört úsznak.

      Ékelődnek aztán 
      föl az őszi égre,
      belevesznek lassan 
      a kék messziségbe.

      Reggelenként apró
      ködfióka s pára
      kapaszkodik föl a
      partmenti fűzfákra.

      Ágaskodik a szél:
      leveleket olvas.
      Fönn a hegyek között
      felbődül a szarvas.