Benjámin László : Eső
Itt már az ősz lélegzik. Hűsebb
idő jár és eső szakad.
Az ég olyan, mint egy meggyűlt seb,
amely egyszerre kifakadt.
Jó volna még néhány derűsebb
percet szakítani, de csak
szomorúságom, ez a hű eb,
aki most is velem maradt.
Jó volna visszahozni nyári
napokat, de a tájon a
kopogó eső zongorázik,
egyhangú őszi zongora.
Haldoklik, megsárgult a pázsit,
szerelmesek volt otthona.
A széles út magányos, ásít:
zörög eperfa-fogsora.
Tovább ballagott a művész nyár,
ki száz színnel festette be
a világot: eltűnt a képtár,
ledőltek a szép díszletek.
Lásd, meztelen most a négy égtáj,
mindenütt szürke-fekete,
elhagyott, szomorú, széljárt,
mint a szegények élete.
Kép: http://hangulatok.freeblog.hu/files/esikeso.jpg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése