2010. július 13., kedd

RADNÓTI MIKLÓS: ALKONYI ELÉGIA


Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s min
tha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.
Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
elõgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülõ halál.

4 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni! Radnóti a kedvencem, s a mi hosszú nap után igazi felüdülést jelentett. Kösz.

    VálaszTörlés
  2. Telitalálat! Én is köszönöm...

    VálaszTörlés
  3. Bemka, köszi! Jó volt olvasni!

    VálaszTörlés
  4. Ne hagyjuk elfogyni a blogot....Gyertek, hozzatok,vigyetek, gyönyörködjünk :)

    VálaszTörlés