AMI MENTHETŐ Meguntam a szomorúságot, kínozott épp elég soká, és most mint valami piszokra, úgy nézek bosszankodva rá, úgy nézek rá, mint ellenségre, ahogy kell, ellenségesen: legkönnyebb szomorúnak lenni s erre már nincs időm nekem. Nincs bizony, mert reggeltől estig gyermekeimért dolgozom, pénzem kevesebb, mint tavaly volt s szívem is megromlott nagyon, és ez már így lesz, amig élek, ezen csak rontani lehet, igyekszem hát kibírni mindent, s nem bánom, hogy tönkremegyek: így mentegetem életemből ami menthető valahogy, és néha egy-egy kis időre már talán boldog is vagyok.
Legyen ez a blog egy sziget ahová elvonulhatunk egy kis csendre, ahol a vers szépsége gyógyítóan megsimogat ha fáj az élet, és velünk ujjong ha szétosztanánk az örömöt.Ahol, ha játszani támad kedvünk,játszhatunk.
2011. április 7., csütörtök
Szabó Lőrinc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez most olyan, mintha rólam szólna! :/
VálaszTörlésÚgy látszik többen érzünk ugyanúgy :)
VálaszTörlés