Szabó Lőrinc

AMI MENTHETŐ

    Meguntam a szomorúságot,
    kínozott épp elég soká,
    és most mint valami piszokra,
    úgy nézek bosszankodva rá,

    úgy nézek rá, mint ellenségre,
    ahogy kell, ellenségesen:
    legkönnyebb szomorúnak lenni
    s erre már nincs időm nekem.

    Nincs bizony, mert reggeltől estig
    gyermekeimért dolgozom,
    pénzem kevesebb, mint tavaly volt
    s szívem is megromlott nagyon,

    és ez már így lesz, amig élek,
    ezen csak rontani lehet,
    igyekszem hát kibírni mindent,
    s nem bánom, hogy tönkremegyek:

    így mentegetem életemből
    ami menthető valahogy,
    és néha egy-egy kis időre
    már talán boldog is vagyok.