2010. augusztus 29., vasárnap

Reményik Sándor - Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök

4 megjegyzés:

  1. Tipikos!:)) Nem hiszem el... Ezt a verset szavalták nekem a kiállításom megnyitóján - amit egyébként nagyon kedvelek, de ők ezt nem tudták!!! Te vajon honnan tudod és miért pont ma néztem be ide??? Nem nekem akartad küldeni?:))

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Tegnap olvastam mesét a kisfiamnak, és közben pont úgy bújt oda, hogy éreztem a szívverését. Arra gondoltam, hogy nincs is ennél csodásabb dolog....A hévégén úgyis annyi remek dolog történt velem- ez a vers pont ide illet végszónak :))))

    VálaszTörlés
  3. Én nem rég láttam meg Mammka blogjában, és újra eszembe jutott mennyire jó ez a vers!
    Ildi! Amelie után ezt is küldöm neked! :DDD

    VálaszTörlés
  4. Erika, köszi, hogy törődsz a szépérzékemmel!:)))

    VálaszTörlés