2010. július 31., szombat

Keret

KAMARÁS KLÁRA: PÓKHÁLÓ


A cseresznyefa két szomszédos ágán
úgy hintázott, mint égből szállt csoda.
Kis igénytelen, szürke fonalvázán
felszikrázott a reggel gyöngysora.

A kövér pók egy levél mögül nézte,
és önelégült gőggel nevetett.
Amint mi sokszor, ő sem vette észre,
hogy nem adott mást, csak a keretet.

Kép: http://gondolgondol.freeblog.hu/files/p%C3%B3kh%C3%A1l%C3%B3.jpg

2010. július 23., péntek

40 fok árnyékban…

Időnként jól jön egy-két ötletes jégkocka-variáció, amellyel nemcsak vendégeinket, hanem magunkat is megörvendeztethetjük. A vendéglőkben és bárokban megcsodált szépen átlátszó jégkockát mi is elkészíthetjük. Egyetlen trükkje van csupán: forralt vízből kell készíteni. A jégkockát bármivel ízesíthetjük, csak a fantáziánk szabhat határt.
A vízbe, amelyet fagyasztani kívánunk, tehetünk pár csepp gyümölcslevet (citrom-, narancs-, körte-, almalevet stb.). Ezek különleges ízt kölcsönöznek a kis jégtömböknek. Ha az íz mellett színt is vinnénk bele, szörpöt keverjünk a fagyasztandó vízbe! ĺgy még házi nyalókát is készíthetünk: a félig fagyott jégkockákba pálcikát szúrjunk.
Ha nem akarjuk halálra vizezni hűteni kívánt italunkat, észíthetjük magából az italból is a kockákat. Bátran fagyasztható a sör, a bor, a martini. (A magas alkohol- és cukortartalom miatt a tömény szeszek ebből a játékból sajnos kimaradnak.) Érdekességként hat, ha lefagyasztott gyümölcsöt dobunk az italba. Ez ugyanúgy lehűti a folyadékot, s olvadás után fogyasztható is a kiolvadt gyümölcsdarabka (málna, dinnye, cseresznye, meggy, ribizli)
(Kép: http://www.beatbull.net/hun/0323.html)

2010. július 14., szerda

Kétféle óhaj

"Gyere velem repülni" -- szól a darázs a virágnak.
"Tapadj az ágra mellém" -- szól a virág a darázsnak.

2010. július 13., kedd

RADNÓTI MIKLÓS: ALKONYI ELÉGIA


Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.
A nap zaja elúszik messzire,
lépek s min
tha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szűl a vastag árnyék.

Régi halottaimnak húsa fű,
fű és virág s mindenhol meglelem;
vékony illatukkal álldogálok,
s oly megszokott immár a félelem.
Fodrozó füst az ákácok sora,
a hallgató sötét rájukhajolt,
elõgurul és tétován megáll
föltartott ujjamon a lomha hold.

Esti béke, téged köszöntelek,
az úton nehéz napom pora száll;
lassú szívemben ilyenkor lágyan
szenderg a folyton készülõ halál.

2010. július 6., kedd

Ez így van :))

 A pityóka becsülete

Mióta a krumpli – előkelőbb nevén burgonya – nevezetű növény a spanyol hódítók jóvoltából a 16. század vége felé elindult diadalútjára és a 18. század végén gyökeret vert tájainkon is. Azóta nálunk, Székelyföldön, a pityóka nevezetű gumó népszerűsége töretlen. Így becsülete sem szenvedett s nem szenved csorbát. A pityóka nem „finnyás”: a zordabb éghajlatú Csíkországban és Gyergyóban épp oly vidáman megterem mint Udvarhelyszéken. S amíg odaát, Magyarországon a belőle készült étkeket olyan előkelő nevekkel illetik mint, burgonyapüré, krumplipaprikás, hasábburgonya, rakott burgonya, addig minálunk, székelyeknél ezek nemes egyszerűséggel pityókapire, pityókatokány és szalmapityóka néven kerülnek az egyszerű halandók asztalára.

Aki a magyar államhatárok közül egyszer is Erdély eme tájaira téved, az maximum egy nap alatt egyenlőségjelt tett a burgonya és a pityóka szó közé, és többé nincs szüksége arra, hogy izzadva fellapozza a székely – magyar szótárt, ha a vendéglátó háziasszony pityókalevessel kínálta. Ugyanígy a Pannonföldre tévedt székely atyafi is hamar elsajátítja, hogy ami otthon murok az odaát sárgarépa, és nem süteményről álmodik, ha a „magyarok” mákos tésztával kínálják. Legfennebb annyit mond, hogy „na, me laska!”.

Egy nemzet lennénk, egy nyelvet beszélünk, megértjük egymás szavát szótár nélkül is, még akkor is, ha néhanapján az olyan tájszavaink, mint a pityóka bezavarnak a képbe. Ez így van rendjén, gondoltam én, a balga. Mindaddig, amíg ebben a hitemben meg nem rendített egy váratlan „felfedezés”. Minap egy idegen szó magyar jelentése után kutatva, ráakadtam az Idegen Szavak Gyűjteményére. A keresett idegen szót sikeresen „magyarítottam” is, s gondoltam, szétnézek egy kicsit még. Akkor ütött belém a ménkű, amikor a ciszticerkózis, szignifikáns, onomatopeitikus, konszolidáció, tripanoszómiázis és egyéb kimondhatatlan nyelvgyötrők bábelében megláttam, hogy ott árválkodik a mi pityóka szavunk is. Abban a szent minutumban fellobbant bennem a székely virtus, s rittyentettem is egy levelet azonsmódulag a honlap szerkesztőjének, hogyaszongya:

Tisztelt szerkesztők!
Nagyon jó és hasznos, hogy létezik egy ilyen honlap, ahol „megfejthetők" az idegen szavak. Minap azonban döbbenten vettem tudomásul, hogy az itt nálunk, Székelyföldön (ahol a bab neve is „fuszulyka" vagy „paszuly"), oly ízes és nagyon gyakran használt „pityóka" szó is idekeveredett. A pityóka nevében kikérem ezt a bakit magamnak, ugyanis, legjobb tudásom szerint a tájszó nem minősül idegen szónak. Amennyiben Önök is így gondolják, kérem tisztelettel, hogy jelezzék. Üdvözlettel, stb.

A válaszra nem kellett sokáig várnom:

Üdvözlöm Emese!
Teljesen igaza van, töröltem a pityóka szót!
Köszönjük a segítségét, aláírás, stb.

A sikeres becsületmentési akció, amelynek során sikerült megmenteni a pityóka szavunk becsületét, s visszahelyezni őt ősi rangjába, orcámon önelégült mosollyal pötyögtettem válaszomat:

A csíki „pityókások” nevében is hálás köszönettel,

Lázár Emese
Hargita Népe
http://erdely.ma/publicisztika.php?id=48928&cim=a_pityoka_becsulete&autoid=34226&year=2010&month=07&day=06&what=archivumhttp://erdely.ma/publicisztika.php?id=48928&cim=a_pityoka_becsulete&autoid=34226&year=2010&month=07&day=06&what=archivum

2010. július 3., szombat

Szakács mesterségnek könyvecskéje

Magyar Hírmondó sorozatból, a Magvető Kiadótól van jó pár kötetünk, s ebből egy szakácskönyv is, amit időnkén- általában  hangulatjavítónak -, leveszek a polcról. Két részből áll, mint ahogy a címe is mutatja: "A csáktornyai Zrínyi-udvar XVII. századi kéziratos szakácskönyve és a Tótfalusi Kis Miklós által kiadott kolozsvári szakácskönyv".  Ebből idéznék nektek két receptet, leginkább a nyelvezete miatt, de hátha hasznát is veszitek!:))
                                                                
                                                           TIKFIAT TÖLTVE
"Végy két - három tikmonyat, rántsd meg vajban hígan, vágj petrezselyemlevelet, kenyérbélt, vereshagymát ha akarsz, apróra borsot, sáfránt, gyömbért, majorannát, vagy tárkont, mikor vagyon, a bőri közt tölts meg, szép hígan legyen a töltelék."
                                                       
                                                   MÁS MEGGY - LIKTÁROM
"A meggyet kösd bokrokba, s mártsd olvasztott viaszba, de ne légyen meleg a viasz, mikor meghűl. A viaszas meggyet üvegbe rakd, s pincében tartsd. Mikor télben enni akarod, mártogasd forró vízbe, s hámozd le a viaszát."

Rövideket választottam, de érdemes belenézni, ha hozzájuttok! Nekem nagyon tetszik!:)