Testvéreid vagyunk, kedves atyámfia, az Úrjézuskrisztusban - tanította szelíden a bibliás.
- Kutya bangyil - nyögte a sebesült.
- Ki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel - prédikálta hűségesen a nazarénus -, boldogak az alázatosak, mert övék az élet koronája.
- Dögölj meg...-acsarkodott a másik, és megpróbált fölülni.
A nazarénus segítőleg nyúlt a hóna alá.
- Adjak egy kis vizet? Pálinkát?
A román szőrös arca gyűlölettel fordult feléje.
- Bangyil magyar - hörögte-, phi!
És szembeköpte.
- Hi, a nemjóját! - mérgelődött fel a bibliás székely -, hát nem tudlak én igaz hitre téríteni téged?
S azzal olyan két pofont kent le nagy hirtelenjében a szakállasnak, hogy csak úgy csattant.
- Imádkozol-e mindjárt?
- He...-hörögte a szakállas.
- Imádkozz! Mert úgy megcsaplak, hogy bésuvadsz a földbe, akár a cövek.
Azzal ráült az ember mellére, és elkezdte a térítést.
- Mondjad! Miatyánk, ki vagy a mennyekben! Mondjad, keserűségit a pogány oláh fejednek!
A hatodik pofon után mondotta is szegény, akár a vízfolyás. Még egy zsoltárt is elénekelt nagy hirtelen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése