Majtényi Erik: Eszterlánc

Dal, dal, varázsdal,
hét szem kihunyt parázzsal,
verssel, vérrel, varázzsal
vidítlak és keserítlek,
tegnapokban megmerítlek,
magad ellen szelidítlek.

Lánc, lánc, eszterlánc,
rég eloszlott az a tánc,
ki hátra ment ki előre,
te maradtál meg belőle,
s szemed csücskében a ránc.

Volt, volt, be rég volt
dombon törték a diót,
édes belét mind megettük,
csontos héját elvetettük,
mikor külön, mikor együtt,
ujjunkat bemaszatoltuk,
barna maradt, bárhogy mostuk.

Szállj, szállj, messze szállj,
pöttyös katicabogár,
hallgatott ránk, vitte szárnya,
köd előtte, köd utána,
azóta sem látta senki
ujjad hegyén megpihenni,
huncut, aki elfelejti!

Dal, dal, varázsdal,
táltost etess parázzsal,
mondd a mesét, kell hogy tudjad,
mondd a régit, mondd az újat,
király lánya, göndör hajú -
nyitva van az aranykapu,
nyitva van, ha be nem csuktad