Holnap, március...

Jékely Zoltán - Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája - válla, mint a hó -
nyírfák között épp emelinti leplét.

Áprily Lajos: Ajánlás

Ne haragudj. A rét deres volt,

a havasok nagyon lilák

s az erdő óriás vörös folt,

ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:

hol a halál nagyon zenél,

sziromtalan csokrot kötöttem,

piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,

mely őrzi még a nyár borát -

s a hervadás vörös varázsa

most ráborítja bíborát.

Egy nehéz nap után...

„Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerü élőlény, mint a kagyló, olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy.Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek morognak, csapkodnak.A kagyló egészen mást tesz.Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki,ami csökkenti a kellemetlen súrlódást.Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsájtott anyag megszilárdul és gyönyörüséges gyöngyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problámája. Nincs probláma - nincs igazgyöngy”

M.Dale Baughman.