Haladjunk a korral!

A következő feladvány:

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker
nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter


Remélem,könnyű lesz! Ezért van még egy része a feladatnak: válaszként írj egy másik ilyet ettől a szerzőtől!

Holnap délig jöhetnek a válaszok! Nem baj,ha úgy érzed,hogy előtted már megfejtették,hadd olvasgassunk!

Latinkának....... és mindenkinek

játék megint tőlem...

"Mert tudod,  valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma."

Még egy csodakönyv .....szeretném ha megmondanátok a könyv címét, íróját .

Gyönyörűséges  lesz a  díj  . Megéri játszani.

és ez itt a ráadás....vagy új feladvány?

'Néma gyereknek az anyja sem érti szavát.' Ez volt a baja. Ebben a buta közmondásban benne volt minden baja. Olyan világban szeretett volna élni, ahol mindenki érti még a néma gyereket is. Magyarázkodás nélkül. Mindig bízott is benne, anélkül hogy sokat gondolkozott volna fölötte, hogy valamilyen különb és rejtelmesebb megértés köti össze az egyik embert a másikkal, mint a szavak és a cselekedetek. (...)
A világ nem ért másból, mint a hangos, elnagyolt, durva jelekből. A látszatokból. Mindabból, aminek határozott formája van. Nagyot kell kiáltani, másképp oda sem figyelnek. Két szóból többet értenek, mint húszból; viszont százszor kell ugyanazt elmondani.

Latinkának szerettettel :)

  Tudom, hogy ez egy szomorú dal, de csodaszép, és az ember nagyságának tanúbizonysága.


 Hamarosan jön a bónusz, mindkét játékosnak.
 Kár, hogy nem vagyunk még többen ,....      de leszünk bizonyára : ))

Nehéz lesz?

Jó Teremtőm, tu­dod-e, hogy itt van­nak a kö­vek,

itt van­nak a fü­vek, erdők, egy kü­lön kis vi­lág

egé­szen itt van a he­gyek ka­ri­má­ja kö­zött?

Tu­dod-e, hogy itt még nem volt az özön­víz óta

új olaj­ág, mely a bé­két hir­det­te vol­na, tu­dod-e,

hogy em­be­ri lá­va ég, tü­zel min­de­nütt kö­rü­löt­te?

Tu­dod-e, vagy csak meg­fe­led­kez­tél ró­la, hogy itt is

úgy éne­kel­nek egész nap a ma­da­rak, mint a föld­nek

töb­bi sok ré­szén, s té­ged di­csér­nek?

Tu­dod-e, hogy a ri­gó te­leszáj­jal ki­ált­ja a reg­gelt,

s a csa­lo­gány a hold út­ját kí­sé­ri ze­né­vel?

Tu­dod-e, hogy a pa­ta­kok is oly szé­pek itt, hogy

pár­ju­kat ke­res­ni kel­le­ne akár­hol, s hang­juk

mi­lyen er­dei vad szim­fó­ni­át ját­szik?

Tu­dod-e, hogy itt a vi­rá­gok tar­káb­bak, mint

más­hol a lé­lek, a föld­nek, fá­nak, bo­gár­nak is

sza­va van és be­szél és sír és ka­cag, ám­de ho­gyan

hal­la­nák hang­ját, ha in­nen a se­gély­ki­ál­tás sem

hal­lat­szik messzi­re?

Tu­dod-e, hogy itt is em­be­rek él­nek,

kik annyit dol­goz­nak, hogy lel­kük sza­kad meg be­lé,

éle­tük örö­kös kín­ló­dás, s fáj­dal­mak sor­tü­ze

olt­ja ki mé­csük? Tu­dod-e, hogy te­hoz­zád for­dul­nak,

tőled vár­ják sor­suk jobb­ra for­du­lá­sát?

Jó Teremtőm, tudsz-e va­la­mit ró­luk? 

 A vers címét és íróját szeretném ha megneveznétek.

A születési névért bónuszpont jár.
Holnap este a határidő.
Díj .....dal lesz megint

Jókedvet adj

Garai Gábor:

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

Milyen jó lenne,ha ennyire egyszerű lenne valóban!